2012 elején a Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) Erdészeti, Halászati és Vadászati Főosztálya és Természetmegőrzési Főosztálya egy szakértői munkacsoport létrehozásáról döntött, amelynek célja a magyarországi megnövekedett kárókatona (Phalacrocorax carbo) állományhoz kapcsolódó problémák kezelése. A döntés Dr. Kardeván Endre és Dr. Illés Zoltán államtitkár úr megállapodása alapján született, melyet követően 2012 március 23-án sor került az első szakértői találkozóra.
A munkacsoport fő feladata, hogy meghatározza azokat a lehetőségeket és feladatokat, amelyek a probléma kezelésére nemzeti hatáskörben elvégezhetőek. A cél az, hogy az Uniós szinten ide-oda tologatott probléma kezelését minél inkább helyben, nemzeti szinten valósítsuk meg, még akkor is, ha ez csak tüneti, részmegoldásokat adhat egy európai problémára.
Az ülésen a VM Természetmegőrzési Főosztály, illetve az Erdészeti, Halászati és Vadászati Főosztály, a Nyugat-magyarországi Egyetem, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, öt nemzeti park igazgatóság, a Magyar Akvakultúra Szövetség, a Magyar Haltermelők és Halászati Vízterület-hasznosítók Szövetsége, a Magyar Országos Horgász Szövetség, az Országos Magyar Vadászati Védegylet és az Aranyponty Halászati Zrt. képviselői cseréltek véleményt.
A szakértői találkozó során a kárókatona-állomány magyarországi elterjedésével és méretével kapcsolatos legújabb adatokat tekintették át a résztvevők. A nyolcvanas évektől kezdődően folyamatosan növekedő kárókatona-állomány halállományra és az egyéb madárfajokra gyakorolt hatása a halászati és az akvakultúra ágazatot, továbbá a természetvédelmet érinti és egyre nagyobb gazdasági jelentőséggel bír. A Minisztérium felé történt számos tárgybeli megkeresés, illetve a nemzetközi fórumokon és konferenciákon elhangzottak indokolttá és egyre sürgetőbbé teszik átfogó és összehangolt szakértői lépések előkészítését.
A szakbizottsági ülésen részletesen bemutatásra kerültek az Európai Uniós madárvédelmi és élőhely-védelmi irányelvek vonatkozó részei, a nemzeti természetvédelmi jogi keret, illetve a tógazdasági és természetesvízi károk mérséklésének lehetőségei. A faj Magyarországon nem védett faj, azonban állománya az Európai Uniós madárvédelmi irányelv alapján, ami kimondja, hogy általános védelmet kell biztosítani valamennyi, az Unió területén természetesen előforduló madárfajnak, csak meghatározott módokon kezelhető. Közegészségügyi okból, továbbá a légiközlekedés biztonsága, valamint az okszerű mezőgazdasági termelés biztosítása érdekében – amennyiben természetvédelmi érdeket nem sért – a kárókatona riasztása, elejtése, gyérítése, állományának szabályozása engedélyezhető. A riasztás a védett természeti területeken kívül július 1. és február 28. között engedély nélkül végezhető. A kárókatona gyérítését is engedély nélkül végezheti a külön jogszabályok alapján kijelölt vadászatra jogosult, valamint a halászati őr a halállományokban keletkezett károk mérséklése érdekében, amennyiben tevékenységét az ingatlan tulajdonosával, illetve jogszerű használójával megállapodást kötve, védett természeti területen, illetve különleges madárvédelmi területen kívül, szeptember 1. és január 31. között, a vadászat rendje megsértésének nem minősülően, valamint nem tiltott vadászati eszközökkel és módszerrel, valamint az okszerű vadgazdálkodás akadályozása nélkül végzi. A kárókatona gyérítése során ólomsörét használata tilos.
A megbeszélésen a haltermelők és a természetes vizek hasznosítói azon az állásponton voltak, hogy haladéktalanul meg kell kezdeni a hazai fészkelő állományok gyérítését, mert az egész évben itt táplálkozó állomány is nagyobb már, mint amit vizeink képesek eltartani.
A természetvédelmi szakemberek, továbbá a Nyugat-magyarországi Egyetem képviselője ezzel szemben azon a véleményen voltak, hogy a károkat elsősorban a vonuló állományok okozzák, és a fészkelő madarak kilövésével nem érhető el jelentős állománycsökkenés. Amennyiben a termelők és a halászati hasznosítók mégis a fészkelő állomány ritkításával akarják csökkenteni káraikat, a kilövéses ritkítás helyett inkább a tojáslakkozás javasolt természetvédelmi szempontból. Ez azonban a fészkek elhelyezkedése miatt a gyakorlatban sokszor nem megoldható.
A szintén jelenlévő vadász érdekvédelmi képviselő elmondta, hogy a fegyveres gyérítést mindenképpen a helyi vadászati hasznosítóval egyeztetni kell és célszerű őket érdekeltté is tenni a ritkítás elvégzésében.
A találkozó során megállapodás született egy mintaterület kijelöléséről, ahol az állományszabályozás különböző módjainak hatásai vizsgálhatók meg. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság képviselője és az Aranyponty Zrt. megállapodott a Kis-Balaton egy részének (KVBR I. Ütem) mintaterületként való kijelöléséről. A területen az Aranyponty Zrt. elvállalta az állománykezelést és hatásainak vizsgálatához szükséges adatgyűjtést és megkezdi az egyeztetést a nemzeti park igazgatósággal. A Fertő-Hanság Nemzeti Park működési területén ugyancsak lehetőség nyílt egy homogén kárókatona-telep mintaterületként való kijelölésére. Az eredmények alapján lehet végiggondolni az ország más területein is alkalmazható esetleges további lépéseket.
A szakértői csoport megállapította, hogy a monitorozásnak pontos és rendszeres adatgyűjtésre kell épülnie, így ennek kapcsán az összes érintett szervezet összefogására szükség van. A jövőben ezért a nemzeti park igazgatóságok, a halászati hasznosítók, az érdekvédelmi és egyéb szervezetek közös számlálásokat kezdeményeznek, az adatok pedig folyamatosan rögzítésre kerülnek. A gyérítés esetén pedig a kilőtt egyedek darabszámát és a gyérítések során talált gyűrűk adatait a gyérítést végzőnek jelentenie kell a működési terület szerint érintett nemzeti park igazgatóságnak. A Vidékfejlesztési Minisztérium célja, hogy a nemzeti park igazgatóságokkal együttműködve összesítse a jelentős költő-, illetve gyülekezőhelyeken előforduló madárállomány méretét, annak változását, illetve az ország különböző területein végzett kezelések és egyéb hatások következtében megfigyelhető állományváltozásokat.
A Minisztérium kezdeményezésére megállapodás született olyan útmutatók kialakításáról, amelyek egyfelől a halászati hasznosítóknak és a halgazdálkodóknak, másrészről a hatóságoknak nyújtanak majd segítséget a kárókatona kezelésének hatékonyabb és egységes végrehajtási lehetőségeiről, illetve a nemzeti park igazgatóságok tapasztalatai alapján összefoglalja és leírja a legjobb kezelési gyakorlatokat.
Az ülésen elhangzott előadások:
Prof. Dr. Faragó Sándor (Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet Nyugat-magyarországi Egyetem)
Halasi-Kovács Béla (Magyar Akvakultúra Szövetség)
Schmidt András (Vidékfejlesztési Minisztérium, Természetmegőrzési Főosztály)
Kárókatona telepek 2011 (összefoglaló táblázat)