A 2011. szeptember 30-i sajtótájékoztató anyaga.
1. Általános ágazati információk
A magyar halászati ágazat megnevezés alatt értjük a mesterséges tavakban, medencékben történő haltermelést, a természetes vizeken folyó kereskedelmi halászatot és az ezen vizek horgászati hasznosításával összefüggő halgazdálkodási tevékenységeket. Az ágazat nemzetgazdasági súlyának megítélésekor az egyik leggyakrabban használt mutató a GDP-hez való hozzájárulás. A halászati ágazat multifunkcionális szerepéből következően a hozzájárulás mértékénél sokkal jelentősebb gazdasági szektora a nemzetgazdaságnak. A magyar halászati ágazat (termelés + természetesvízi halfogás) éves étkezési hal termelési értéke mintegy 9-10 milliárd Ft, melyből a tógazdaság étkezési haltermelés 6-6,5 milliárd Ft, a természetesvízi étkezési halfogás 3-3,5 milliárd Ft. Ezzel az értékkel a halászati ágazat étkezési hal termelés 0,04%-kal járul hozzá a nemzetgazdasági GDP-hez. Jelentősége azonban ezen túlmutat, mivel számos ellátó és kiszolgáló ágazat léte, valamint a teljes rekreációs célú halászat és horgászat, illetve ezek gazdasági teljesítménye ezen szektoron alapszik. Az ágazatban dolgozók jövedelmi helyzetét jól mutatja, hogy a hazai agrárnépességhez hasonlóan a halászati ágazatban alkalmazásban állók, nettó átlagkeresete az elmúlt tíz évben nem érte el a nemzetgazdasági átlag 75%-át.
A magyar haltermelési szektor volt az egyetlen az agrárgazdaságban, amely a rendszerváltozás idején sem vált veszteségessé és meg tudta őrizni értékeit. Bár a szektor a hazai állattenyésztés bruttó termelési értékének mindössze 2,3%-át adja, jelentősége igen nagy a vidékfejlesztésben, a vizes élőhelyek fenntartásában, a vízgazdálkodásban, illetve a hagyományok ápolásában. Magyarországon két, egymástól eltérő alapokon nyugvó haltermelési technológia működik:
· Tógazdsági haltermelés, melynek tipikus hala a ponty.
· Intenzív üzemi haltermelés, melynek legnagyobb tömegben termelt halfaja az afrikai harcsa.
Az ágazati statisztikai adatok szerint, Magyarországon mintegy 390 tógazdaság működik. A tógazdasági termelési statisztikához szolgáltatott adatok szerint a halastóterület mintegy 26,5 ezer hektár, melyből az üzemelő terület közel 23,6 ezer hektár. A különbözet a pihentetett és rekonstrukcióba vont területekből adódik. A tógazdasági tavak területéből a NATURA 2000 hatálya alá eső terület 7.304 ha), de minden halastóra jellemző, hogy a haltermelés mellett számos védett és ritka természetvédelmi érték fennmaradását teszi lehetővé. Így például Magyarország jelentős vidra vagy nagykócsag állománya is jórészt a halastavakba telepített és nevelt halak jelentette bőséges táplálékforrásnak köszönhető.
A hazai tógazdaságokban az összes lehalászott hal mennyisége évente közel 20 ezer tonna tonna, amelyből az étkezési hal mintegy 13 ezer tonna, a többi hal a 3 éves termelési ciklus alapját és a természetes vizek haltelepítését biztosítja. Termelés 80%-át adó ponty mellett, busát, amurt és néhány ragadozó fajt (harcsa, süllő, csuka) állítanak elő a környezetbarát módszerekkel halastavakban, ahol takarmány mellett a tavak természetes táplálékhozama biztosítja a halak növekedését.
Az intenzív haltermelő üzemek többsége geotermikus energiát hasznosító rendszer. Az intenzív rendszerekben előállított bruttó halmennyiség – mely évről évre növekszik - mintegy 2 ezer tonna, melyből az étkezési célra előállított mennyiség 1,9 ezer tonna. A meghatározó halfaj az afrikai harcsa, amely a termelésnek több mint 90%-át adja, de ezekben a zárt rendszerekben gyakorlatilag bármilyen halfaj előállítható hazánkban is. A jövőben várhatóan növekedni fog a tokfélék termelése is.
A halászati ágazat másik termelő bázisa a természetes vizek (140 ezer ha, melyből 62.841 ha a Balaton és a Kis-Balaton), közvetlen hasznosítása. Ez alapvetően kétirányú: kereskedelmi halászati és rekreációs célú hasznosítás. A rekreációs célú hasznosítás döntő többsége a horgászat (több mint 330 ezer fő) és a kisebbik fele a kisszerszámos halászat (mintegy 3ezer fő). A két, illetve három szereplő együttes zsákmánya 6,2 ezer tonna. A kereskedelmi célú halászat mintegy 1,8 ezer tonna halat zsákmányolt, a teljes fogás mintegy 29%-át, melynek kb. 35%-a ponty, 21,6%-a növényevő hal, 6,3%-a ragadozó és 36,8%-a az egyéb hal. A rekreációs célú fogás (ez alatt elsősorban a horgászatot értjük) 4,4 ezer tonna volt – a teljes fogás mintegy 71%-a -, melynek 59%-a ponty, 7%-a növényevő hal, 9%-a ragadozó és 25%-a egyéb hal.
A magyar halászat átlagos időjárású években, mennyiségben és minőségben is képes kielégíteni a lakosság jelenlegi édesvízi halszükségletét, amiben kiemelt szerep jut a pontynak, a busaféléknek és az afrikai harcsának. Azonban a fogyasztói elvárásoknak megfelelve, az ország a teljes körű haltermékek biztosítása érdekében a tengeri eredetű halászati termékek vonatkozásában feltétlen behozatalra szorul, melynek meghatározó hányadát az ágazatban érdekelt vállalkozások bonyolítják. A hazai forgalmazású halászati termékek piacán az élelmiszerbiztonság tekintetében a hazai helyzet semmivel sem jobb, illetve rosszabb, mint az EU fejlettebb tagállamaiban. A nemzetközi kereskedelem liberalizálódásának is köszönhető bővülő import és az ezzel összefüggő ellenőrzési feladatok viszont nagyobb terhet rónak a hazai élelmiszerbiztonsági rendszerre.
A hazai ponty centrikus halászati ágazat, a mai rendkívül gyorsan változó gazdasági és társadalmi környezetben számos hazai és nemzetközi szinten jelentkező problémával és kihívással szembesül. Ezek egyik csoportját alkotják a (1) piaci problémák és kihívások, amelyek közül kiemelkedik az, hogy jelenleg nem biztosított egy olyan szintű relatív árstabilitás a piacon, mint amelyen számos nyugat-európai országban már évtizedek óta sikeresen működik. Az értékesítésben meghatározó multinacionális kiskereskedelmi láncokkal szemben az „atomizált” termelők alkupozíciója igen gyenge, a kiskereskedelmi ponty árak növekedési üteme évről évre meghaladja a termelői/beszállítói árak növekedési ütemét, így az árolló folyamatosan nyílik. A hazai haltermelők naprakész friss piaci információkkal való ellátottsága nem kielégítő és az ágazati szintű szervezettség ezen a téren szintén nem megfelelő.
A problémák másik nagy csoportja a (2) termeléshez kapcsolódik. Jelenleg is a ponty adja a hazai haltermelés mintegy 80%-át, viszont a termelési technológiák alig változtak az elmúlt évtizedekben, a termékfejlesztésről nem is beszélve. Az 1950-es években is annyi halat termeltünk hazánkban, mint napjainkban. A hazai tógazdasági szektor minden eredménye ellenére nem készült fel az olyan újabb kihívásokra, mint az éleződő verseny az erőforrásokért (pl. a vizekért a vizes élőhelyekért), a fogyasztói szokások változása, illetve az értékesítési csatornák átalakulása (pl. a szupermarket láncok szerepének dominánssá válása). Mindezek miatt szemléletváltásra és innovációra van szükség, hogy a hazánkban megtermelt halnak (kiemelten a pontynak), mint terméknek a megítélése javuljon itthon illetve külföldön egyaránt, valamint versenyképes legyen a tengeri halakkal. A modern eszközök és eljárások csak igen kis mértékben honosodtak meg idehaza. Míg a világ többi részén egyre inkább előtérbe kerülnek az intenzívebb, de egyben környezetbarát technológiák, addig hazánkban csak 2-3 környezeti és gazdasági szempontból fenntartható módon működtethető komplex tógazdasági haltermelő rendszer van, amely használja a legmodernebb technológiai elemek mindegyikét. Mindezek alapján az innovációnak, a K+F eredmények gyakorlati alkalmazásának kitüntetett szerepe van az ágazat fejlesztésében.
A problémák és kihívások harmadik csoportját alkotják a haltermelést, halfeldolgozást és halkereskedelmet befolyásoló (3) törvényi szabályozó rendszer folyamatos nemzeti és ágazati igényekhez való igazítási kényszere. Vannak olyan jogszabályok, amelyek a múltban megfelelőek voltak, de a megváltozott körülmények miatt szükséges azok átfogalmazása és vannak olyan ügyek, amelyek régóta rendezetlenek (pl. egyes vízügyi kérdések; stb.) jogszabályi szinten.
2. Halászati operatív program (HOP)
Magyarország megalkotta Halászati Operatív Programját (HOP), amely az ország egész területére, a konvergencia és nem konvergencia területekre vonatkozik. A HOP Magyarország Nemzeti Halászati Stratégiai Terve (NHST) alapján készült, az Európai Halászati Alapról szóló 1198/2006/EK tanácsi rendelet (EHA Rendelet) valamint az annak végrehajtását szabályozó 498/2007/EK bizottsági rendelet (végrehajtási rendelet) követelményeinek megfelelően.
Az ágazat a 2007-2013-ig terjedő uniós tervezési időszakban a Halászati Operatív Program (HOP) mentén, az Európai Halászati Alapból (EHA) jelentős támogatásokhoz jut. Ennek vannak olyan elemei, amelyek az egyes vállalkozások fejlesztéseit érintik, de vannak olyanok is, amelyek az egész ágazatra kihatnak, mint pl. a Közösségi Halászati Tudás Transzfer Program, vagy a Közösségi Halmarketing Program.
Az EHA forrás összesen a 2007-2013-ig terjedő időszakra: 34 850 860 euró, mely a nemzeti hozzájárulással kiegészülve 46 840 816 euró azaz mintegy 13,3 milliárd Ft támogatás. Ennek mintegy 70%-a az EHA II. tengelye mentén lesz felhasználva (Akvakultúra, belvízi halászat és a halászati és akvakultúra-termékek feldolgozása és forgalmazása: tógazdasági és intenzív üzemi haltermelés és halfeldolgozók létesítő, korszerűsítő és pótló beruházásai, stb.), 25%-a III. tengely mentén (Közös érdekeket célzó intézkedések: ágazati szintű marketing tevékenységek; termelői szervezetek létrehozása, stb.) és a maradék 5% az V. prioritási tengely mentén (Technikai segítségnyújtás: program promóció, program adminisztráció, stb.).
A program elsődleges célja, hogy növekedjen Magyarországon a halfogyasztás, illetve, hogy javuljon a magyar halászati ágazat hazai és nemzetközi szinten értelmezett versenyképessége.
2011. szeptember végéig 6,3 milliárd forint összegű támogatásra történt kötelezettségvállalás - ami döntő többségében a kkv-k támogatását jelenti. A több mint száz mikro- és kisvállalkozásnak megítélt támogatás aránya az eddigi beruházási támogatások 93%-a. Ezek az adatok bizonyítják, hogy az ágazat felnőtt a feladathoz és sikeresen pályázik a forrásokra.
Ez év június végéig Magyarországnak be kellett nyújtania a program un. félidős értékelését, melyet egy független szervezetnek kellett elvégeznie – azaz a program megvalósítók nem magukat értékelték. Az értékelők fő megállapítása az volt, hogy a program stratégiai elemein nem kell változtatni, hanem csak a „rendszer finomhangolását” kell elvégezni. Az Európai Bizottság jelenleg elemzi és értékeli ezt a jelentést.
Jelenleg folyik az Európai Halászati Alap utáni 2014-2020-as időszak tervezése – egyelőre eus jogalkotási szinten, de annak alakításában a magyar szakértők is részt vesznek. Remélhetőleg elismerésre kerül az akvakultúra és azon belül annak édesvízi változata is a tengerek halállományának regenerálódásában. Ez azt jelenti, hogy a nagyfokú halimport függőségét az Unió nem a tengeri halászat fokozásával, hanem az akvakultúrából származó termékek termelésének növelésével fogja csökkenteni.
Megállapítható, hogy a HOP forrása időarányosan lekötésre került (50%) és a 2011-es támogatási igény nagysága azt jelzi, hogy a folyamatos fejlesztési igény meg fog maradni. A 3-as tengely elindulásával minden remény meg van arra, hogy a HOP keret is az előző HOPE kerethez (Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz 2004-2006) hasonlóan hatékonyan az egészséges hal fogyasztásának növelését fogja segíteni.
Magyarország az EU rangsor utolsó helyén áll a mintegy 4 kilogrammos évenkénti fogyasztással (az uniós átlag kb. 22 kg/fő/év). A leghamarabb elérendő cél, hogy felzárkózzon az ország a mostani utolsó előtti helyezetthez, hogy Magyarország elérje a 6 kilogrammos évenkénti átlagos halfogyasztást