Megszületett a politikai megállapodás az Európai Parlamentben a Közös Halászati Politika (KHP) reformjáról május 29-én. Ezzel véget érhet a tengerek túlhalászásának évtizedek óta tartó rossz gyakorlata, a jelenleg csökkenő halállomány pedig az uniós célkitűzéseknek megfelelően esélyt kaphat a regenerálódásra. A rendelet Magyarország számára is fontos, hiszen kiemelt helyen kezeli az akvakultúra európai szintű fejlesztését.
A megállapodás erőteljesen korlátozni kívánja például a visszadobások pazarló gyakorlatát, szigorú fogási kvótákat állítva fel a legértékesebb halfajokra. A halászok jelenleg évente csaknem 2 millió tonna, gazdaságilag értéktelen vagy nem megfelelő méretű halat (gyakorlatilag a teljes fogás közel negyedét) dobnak vissza a hajókról a tengerbe, melyek nagy része ezután elpusztul.
A reform megvalósulása esetén új lehetőségeket nyújt a fenntartható halgazdálkodás számára, átláthatóbbá és versenyképesebbé teszi a piacot, továbbá központi szerepet biztosít az ágazatnak az azt érintő döntéshozatalban.
Sokan az Európai Unió eddigi halászati politikáját hibáztatják az évtizedek óta tartó túlhalászásért, mivel a bőkezű támogatások eredményeképp túlzottan megnövekedett a halászflották kapacitása. Az Európai Bizottság becslése szerint jelenleg az európai halállomány 75%-a túlhalászott, míg világviszonylatban ez az arány 25%. A reform értelmében az Unió érintett országainak a számukra kiadott kvótának megfelelő szintre kell csökkenteniük a flottájuk méretét, ellenkező esetben bizonyos támogatások megvonására számíthatnak.
A rendelet Magyarország számára is jelentőséggel bír, hiszen számos eleme hatással lehet a hazai édesvízi halgazdálkodásra. Az Unió ugyanis a halfogyasztási igényét jelenleg 60%-ban importból fedezi, miközben a haltermékek felértékelődnek, egyre többen fogyasztanának halat. Márpedig a tengeri halászat várható jelentős korlátozása esetén az importfüggőséget csak úgy lehet mérsékelni, ha az európai haltermelés jelentős fejlődésnek indul az elmúlt évek stagnálása után. Ezért a Közös Halászati Politika új alaprendelete nagyobb hangsúlyt fektet az akvakultúrára, annak európai szintű fejlesztését vetítve előre, aminek segítségével hazánk további komoly forrásokhoz juthat az ágazat fejlesztéséhez. Ráadásul a belvízi akvakultúra és tógazdálkodás nemcsak a haltermelésről szól, hanem a vidékfejlesztés, tájgazdálkodás és környezetvédelem szerves része is.
A megállapodást még az uniós kormányoknak és a teljes Európai Parlamentnek is jóvá kell hagynia, mielőtt jövőre életbe lép, de a részletekben valószínűleg már nem lesz változás.
Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) adatai szerint 2010-ben Kína és Indonézia után Európa a világon harmadik helyen állt a halfogások számában. A legfőbb halászó országok Dánia, Spanyolország, Nagy-Britannia és Franciaország, melyek együttesen az uniós fogások mintegy felét produkálják.