Az Európai Parlament február 6-án tartott szavazást az EU Közös Halászati Politikájának (KHP) reformjáról. A javaslat lényege a tengeri halászat radikális átalakítása a halállományok védelmében és ezzel párhuzamosan az fenntartható akvakultúra fejlesztése Európában. Az új szabályozás 2014-től lép hatályba, de előtte még a halászati minisztereknek is dönteniük kell.
Az Európai Bizottság a túlhalászást látja az egyik legnagyobb környezetvédelmi és gazdasági kihívásokat is jelentő problémának a közös halászati politikában. Számításai szerint a Mediterrán térség 80%-a és az Atlanti térség 47%-a túlhalászott. Az Európai Parlament támogatja azokat az intézkedéseket, amelyek véget vetnek ennek a rossz gyakorlatnak.
„A reform célja, hogy a halállományok 2020-ra regenerálódjanak. A kvótákat ezeknek a céloknak megfelelően kell megállapítani, a miniszterek évenkénti alkudozása helyett. Ez lehetővé teszi 15 millió tonnával több hal kifogását és 37000 új munkahely megteremtését” - mondta Ulrike Rodust német szociáldemokrata parlamenti képviselő. A reformot ennek szellemében 502 igen szavazattal fogadták el 137 nem ellenében, 27 tartózkodás mellett. A végleges döntés azonban akkor születik csak meg, ha a Mezőgazdasági és Halászati Tanácson a miniszterek is támogatják a javasolt intézkedéseket.
A túlhalászat megszüntetése a visszadobások betiltásával
Mi jelent az a fogalom, hogy „visszadobások”? A tengerekben kifogott halak egy részét általában azért dobják vissza a hajóról, mert gazdaságilag nem értékes faj vagy nem megfelelő a mérete. Ez azonban nagyon pazarló gyakorlat, hiszen az EU teljes fogásának majdnem a negyedét visszadják. A legtöbb faj visszadobott egyede elpusztul. A reform bevezetése után a halászhajók teljes fogásukat kötelesek a partra szállítani, összhangban a 2014-től kezdődő, flottánként megállapított ütemezéssel. A Parlament még az 5%-os visszaengedési lehetőséget sem támogatta és így tovább szigorította a visszadobási tilalmat.
A legnagyobb fenntartható hozam tiszteletben tartása
Az EU-ban évről évre megállapítják, ki, hol, mennyi halat halászhat, azaz a tudományos vélemények alapján a tagállamok döntik el a fogási kvótákat. Ez a mennyiség azonban sokszor túlzóan magas. Az új szabályozás értelmében 2015-től a halászoknak tisztelniük kell a „legnagyobb fenntartható hozamot” (adott évben, adott állományból maximum annak szaporulatával egyenértékű mennyiséget foghatnak csak ki). A tagállamok kötelesek ezt az elvet betartatni annak érdekében, hogy az állományok 2020-ra regenerálódjanak.
Hosszú távú tervezés az évenkénti kvótaalkudozás helyett
A reform többéves hasznosítási terveken alapszik, ezáltal biztosítva a halászat fenntarthatóságát. Egy hosszabb távú megközelítés javíthatja a piaci kiszámíthatóságot, ami jobb befektetésekhez és tervezéshez segítheti az ipart. A többéves tervek megbízhatóbb és pontosabb tudományos adatokon nyugszanak majd, amelyeket a tagállamoknak kell gyűjteniük és elérhetővé tenniük.
Akvakultúra
Nem kérdés, hogy az európai akvakultúrának a jövőben fontos szerepet kell kapnia az egyre növekvő haltermék iránti igény kielégítésében. Az Európai Parlament szerint a legfontosabb szempont, hogy azon akvakultúra formák kapjanak támogatást, amelyek környezetvédelmi és gazdasági szempontból is fenntarthatóak. Ezzel kapcsolatban kiemelték azon fajok és technológiák támogatását, amelyek nem növelik a halliszt és halolaj felhasználást.
Magyarország támogatja a reformtörekvéseket, amit az is bizonyít, hogy az Európai Parlamentben a magyar képviselők is a reformot támogatták.
Hazánk jelenlegi haltermelését jelentősen és fenntartható módon lehet növelni. Ezzel nem csak az EU céljaihoz járulhatunk hozzá, hanem egy jelenleg hazánkban kiaknázatlan lehetőségekkel rendelkező ágazatot lehetne – a vidéki térségek megerősítését is elősegítve – felvirágoztatni. A halhús értékes és finom táplálékforrás, a halgazdálkodás, halászat, haltermelés és horgászat nagy hagyományokkal rendelkezik Magyarországon. Az egészséges táplálkozás és a helyi, Magyarországon megtermelt élelmiszerek térnyerése is segíti a halételek visszajutását asztalunkra. Aki magyar halat eszik, az környezetbarát módon előállított, biztonságos élelmiszert fogyaszt, amellyel saját és családja egészségét is óvja. Egyúttal hozzájárul a magyar kistermelők versenyképességének növeléséhez és a vidék fejlődéséhez.
