Kászoni Zoltán (Barót, 1928. január 22. – Budapest, 2015. január 14.)

Mindannyian mélységes megrendüléssel hallottuk a hírt szeretett feleségétől, hogy meghalt Zolti bácsi. Rá jellemző rendkívüli akaraterővel halálos ágyán még meghagyta, hogy Irénke telefonáljon körbe és közölje a halálhírét mindazokkal, akik szerették, tisztelték Őt és közel álltak a szívéhez.

Erdészeknek, vadászoknak, halászoknak egyaránt tanítómestere volt, felnéztünk rá, szerettük Őt, anekdotáit és szenvedélyes szakmai hozzászólásait. Ittuk minden szavát.

Halászati szakemberként rendkívüli pályát futott be Romániában: a moszkvai A. J. Mikoján Halgazdálkodási és Halászati Ipari Műszaki Egyetemen szerzett halbiológusi és halászati mérnöki diplomát 1953-ban, majd a mezőzáhi haltenyésztési vállalat főmérnöke, később Erdély, Bánság és a Partium halászati főfelügyelője, majd a bukaresti országos haltenyésztési kutatólaboratórium vezetőjeként tevékenykedett. Az Országos Halászati Tudományos Kutató-Tervező Intézet igazgatója, halipari vezérigazgató-helyettes, majd vezérigazgatója is volt, később a Halászati Központ főmérnöke, a Vadászok és Sporthorgászok Országos Szövetségének alelnöke, végül ugyanott országos főtitkár. Nyugállományba vonulása után áttelepült az anyaországba.

Számos korszerű módszert írt le és vezetett be a romániai haltenyésztésbe, így a pontyikra Zuger-üveges keltetését és a Woynárovich Elek-féle karbamidos kezelést. A Ceaușescu-érában – magyarként – több éven át volt halászati államtitkár, a román óceáni halászflotta egyik létrehozója. Munkatársaival kidolgozta a román óceáni halászflotta működésének rendjét a labrador- új-fundlandi térségben.

Kászoni Zoltán írta az első magyar nyelvű haltenyésztési szakkönyvet Romániában, amely 1959-ben jelent meg a bukaresti Mezőgazdasági és Erdészeti Állami Könyvkiadó gondozásában. 1950-től több mint 300 tudományos, műszaki és ismeretterjesztő cikket és önálló kötetet közölt a nagyüzemi (édesvízi), tengeri és óceáni halászat, haltenyésztés, hidrobiológia, ichthyológia, akvarisztika, halászati néprajz, sporthorgászat témaköreiben román és magyar nyelven. Könyvei, melyek közül nem egy több kiadásban és fordításban is megjelent, a hazai halászati szakirodalom élenjáró művelőjévé avatják.

Magyarországon az Agroinform Kiadónál jelentek meg a magyar nyelvű kötetei, és a széles olvasóközönség elismerését ezek az Agroinformnál megjelent szép és igényes szakmai kötetei hozták meg számára.

Mindig elöl járt és példát mutatott a hazaszeretetben, amit „otthon” és „itthon” művelt az Ő kivételes természetességével és alázatával.

Talán nem kapta meg itthon azt a legmagasabb szintű állami elismerést, amit kiérdemelt volna, talán nem kapta meg azt a szakmai figyelmet és törődést, ami járt volna neki, de ezt szilaj székelyként soha nem közölte velünk.

„Isten áldjon!” - Te búcsúztál mindig így, most ezt üzenjük Neked, aki már fent vagy a csillagösvényen és Csaba királyfi mellől mosolyogsz le ránk.

„Halas” tisztelőid nevében,

Udvari Zsolt