„Blue economy in freshwater aquaculture” (“Kék gazdaság az édesvízi akvakultúrában”) címmel rendeztek workshopot április 10-én Brüsszelben, az Európai Parlamentben. Az esemény Bánki Erik európai parlamenti képviselő és a Vidékfejlesztési Minisztérium közös szervezésével valósult meg, levezető elnöke Courtney Hough, az Európai Akvakultúra Termelők Szövetségének (FEAP) főtitkára volt. Az Európai Bizottság szakértőin kívül részt vettek rajta többek közt a tenger nélküli tagállamok, valamint az édesvízi akvakultúra fejlesztésében szintén érdekelt Németország és Lengyelország attaséi, EP képviselők és NGOk, többek közt a COPA-COGECA és a Birdlife.
Az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra (ETHA) vonatkozó rendeletjavaslat tárgyalásához kapcsolódó eseményként a workshop célja az volt, hogy felhívja a figyelmet az ágazatban rejlő lehetőségekre, így előkészítve az ágazat forrásigényének helyes és megfelelő kialakítását a Közös Halászati Politika keretin belül. Az eseményen az akvakultúra ágazattal kapcsolatos számos téma közül az akvakultúra-területek diverzifikációja, a környezetvédelmi szolgáltatások, az ökoturizmus és a sporthorgászat kapott kiemelt figyelmet.

Lowri Evans, a Tengerügyi és Halászati Főigazgatóság (MARE) vezetője négy pontban foglalta össze az ágazat legfontosabb célkitűzéseit: ezek az adminisztratív terhek csökkentése, a versenyképesség növelése, a vízterületek hozzáférésének biztosítása, illetve a már meglévő adottságok hatékonyabb kihasználása. Elmondása szerint a legfontosabb kihívásokra stratégiai terveket kell kidolgozni, amelyek az elkövetkezendő hónapok tárgyalásai során lehetővé teszik a tagállamok egységes fellépését közös érdekeik képviseletében. Ennek megfelelően felkérte a tagországokat, hogy készítsék el a saját kiindulási helyzetükön alapuló, nemzeti akvakultúra stratégiai terveiket, amelyek segítségével megvalósítható az egyes tagállamok legjobb gyakorlatainak cseréje is. Evans asszony a versenyképesség növelésének kulcselemeiként említette az akvakultúra gazdaságok tevékenységének diverzifikációját, valamint a fenntartható tájgazdálkodási gyakorlat folytatását. Mint mondta, erre számos jó példát látott Magyarországon. A Bizottság az ETHA-rendeletre vonatkozó javaslatában kívánja elősegíteni e tevékenységek támogatásának növelését. A versenyképességet azonban komolyan gátolják bizonyos adminisztrációs nehézségek, példaként kitért a halgazdálkodás engedélyezésének egyes tagországokban igen hosszas folyamatára. Európa-szerte előforduló rossz gyakorlat ugyanis, hogy a gazdálkodni szándékozóknak 2-3 évet kell várniuk a megfelelő engedélyekre, míg például Norvégiában az eddigi 12 hónapos várakozási időt 6 hónapra csökkentették le. Az akvakultúra termékek esetében az eddigieknél közérthetőbb üzeneteket kell közvetíteni a vásárlók felé, hiszen ők hajlandók több pénzt áldozni a megbízhatóan magasabb minőségű árucikkekért. Ezért sürgősen megoldást kell találni a címkézés fejlesztésére. A szektor feldarabolódásának elkerülése érdekében fontos továbbá a termelői szervezetek támogatása. Mint elmondta, az említett célok eléréséhez a Bizottság javaslatára Akvakultúra Tanácsadó Testületet hoznak létre, biztosítva a legjobb gyakorlatok cseréjét a tagállamok között.

Dr. Várhelyi Olivér nagykövet annak fontosságát hangsúlyozta, hogy az akvakultúra jelentőségének megfelelő mértékű, a jelenleginél nagyobb arányú juttatásokban részesüljön az ETHA alapból. Felhívta a figyelmet, hogy a termelés és fogyasztás növelésének az akvakultúra az egyetlen fenntartható forrása. A növekedés eléréséhez minőségi, egészséges termékek előállítására van szükség, a környezeti hatások szem előtt tartásával. A tapasztalatok szerint a hazai ágazatra jellemző kis és közepes méretű vállalkozások sikeres működése rendkívül kedvező hatású a gazdaságra. Dr. Várhelyi Olivér elmondta, hogy az akvakultúra termelésnek számos pozitív hozadéka van, erre példaként hozta fel a vízgazdálkodásban és az élőhely-fejlesztésben betöltött szerepét. A diverzifikáció szerinte jó lehetőséget teremt magasabb szintű bevételforrások biztosításához, amelyek az ökoturizmustól az egyéb szolgáltatásokon át a sporthorgászatig igen változatos formában jelentkezhetnek. A célok megvalósításához azonban hatékony, az eddiginél nagyobb mértékű pénzügyi támogatásra van szükség.

Váradi László, a Magyar Akvakultúra Szövetség (MASZ) elnöke előadásában bemutatta, hogyan illeszkedik az akvakultúra az ún. „kék gazdaságba”. Az édesvízi ágazat jelentőségét igazolja, hogy az Európai Unió teljes akvakultúra termelésének 22%-át adja. A tagállamok közül tíz országban az édesvízi termelés a meghatározó, és nagyon fontos szerepet tölt be a munkahelyteremtésben. A multifunkcionális gazdaságok a haltermelés mellett egyéb változatos (például szabályozó, oktatási, kulturális, rekreációs) szolgáltatásokat is nyújtanak. Sajnálatos módon az elmúlt években csökkent a tagállamok termelése, miközben az Európa területén elhelyezkedő nem uniós államoké nőtt. Váradi László elmondta, hogy elkészült egy tanulmány az Unió akvakultúrájának jövőjéről (EATIP), amelyben világosan meghatározásra kerültek az ágazat célkitűzései és megalkották a stratégiai, megvalósítási tervet. Ennek alapján az ambiciózus számítások szerint 2030-ra 39%-al növekszik az édesvízi akvakultúra termelése. Mint mondta, az élelmiszerbiztonság és a vidéki megélhetés fejlesztésében az édesvízi akvakultúra az Unió számos régiójában kihasználatlan lehetőség. A nyilvánosság és a törvényhozók részéről egyaránt szükséges az ágazat sajátosságainak jobb megértése, továbbá elengedhetetlen a gazdasági és környezeti szolgáltatások megfelelő szabályozása és támogatása.

Johanna Karhu, a Birdlife International halászati politikai referense a halastavak ökoszisztéma szolgáltatásairól beszélt. Elmondása szerint a madárvédelmi irányelvek figyelembe vételével működő tógazdaságok jelentős élő és fészkelő-helyek, ezért támogatni kell az ilyen típusú gazdálkodást.